– Jó reggelt kívánok, Agy!
– Jó reggelt, Szív.
– Hogy aludtál, Agy?
– Jól. Sehogy. Hogy aludtam volna? Elfoglalt vagyok még éjszaka is.
Miért, te mit csináltál, Szív?
– Én hajnalban keltem. Egy kérdés derengett fel bennem és választ kerestem rá.
– Milyen kérdés? Majd én megválaszolom!
– Rendben van, Agy, kérlek felelj rá:
Mit birtokolsz (tulajdonolsz) az életben?
– Van takaros házam, jó (sz@r) munkám, szép (olykor kissé fárasztó) családom. Van kutyám is, meg egy új motorom a garázsban.
– És mi az, amit tulajdonolnod kellene?
– Hát…, jól van ez így, megszereztem mindent.
– Valóban így gondolod, Agy?
– Na, látom megint oda vagy a fene nagy érzéseiddel, Szív. Mindig csak felkavarsz, megzavarsz engem.
– Szeretlek téged, Agy. Azért vagyok, hogy melletted álljak. A társad vagyok. A kérdésre adott választ, amit megtaláltam, közösen szeretném működtetni veled. Én nem túlélni, hanem jól élni szeretnék.
– Jól van, Szív, akkor mondd: mit kellene tulajdonolnunk az életben? …Közösen.
– A Szabadságot és a Tudatunk hatalmát.
kép: pexels.com, pixabay.com
