Itt és most jelen lenni, minden pillanatban, boldogan. Ez nem megy másként, minthogy az ember elbúcsúzik szépen énjének egy részétől és szelíden, bizalommal fordul a világ felé, mely saját bensőjében létezik. A folyamat a megnyílás helyett a saját, én által vezérelt és felvett tulajdonságok letételén alapul. Először is tisztában kell lennünk tulajdonságainkkal, mindazokkal, ahogyan reflektáljuk a külső világot, ahogy viselkedünk, ahogy megnyilvánulunk. Majd hozunk egy döntést és bizalommal nyitunk afelé, hogy ezen tulajdonságokat szépen letesszük. Hasonlít ez egy folyamathoz, amiben lecsupaszítjuk önmagunkat azon cél érdekében, hogy valóban eljussunk bensőnk igazi önvalójához. Ehhez nincs szükségünk énünk által meghatározott, kifelé vetített és hamis tulajdonsághalmazra, melyről azt gondoljuk, hogy mi magunk vagyunk, azonosítjuk magunkat általa, és el is hisszük, hogy ez így van rendben, mert ez szolgálja a túlélésünket, az életben maradásunkat vagy boldogulásunkat. Az mindenesetre biztos, hogy boldogságunkat nem!
Miután le tudjuk tenni tulajdonságainkat, melyekkel illuzórikus módon azonosítottuk magunkat, világi dimenziók nyílnak meg előttünk. Olyan világoké, melyekbe való megérkezés pillanatában megértjük és tudjuk, hogy az addigi világunk nem volt más, mint kizárólag a saját meglátásunk szerint alakított kép, mely akkor még valósnak tűnt. Sokan azt hiszik, hogy a saját valóságuk maga az igazság. Könnyen rájön azonban mindenki, aki megtapasztalja a világok megnyílását, hogy tévedett és ez a tévedés hozta számára élete egyik legpompázatosabb élményét, melyből valóban lehet táplálkozni, mert örök. Felszabadítani magunkat énünk fogságából, maga a mókuskerékből való kilépés egyik kulcsa. Megengedni magunknak az önfeledtséget, az önfeledt játékot, maga a boldogság.
Mindenki a saját boldogsága felé tart és cselekedeteivel meghatározza az általa választott irányt. Talán így mérhető könnyen az ember… Ezért is van jelentősége és szerepe annak, hogy mennyire vagyunk egy egyenesen gondolataink, azok kommunikációja és cselekedeteink tekintetében. Amikor eltérünk ettől, diszharmonikussá válik a kép s maga az életünk egyaránt. Amikor külső megnyilvánulásunk valóban belső viszonyulásunkat tükrözi, az az állapot, mikor sugárzunk, ragyog minden és úgy van jól, ahogy kell. És úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Szabaddá tesz. Mérhetetlen szeretet érzést szabadít fel, mely áthat mindenen, felemel és egyben a legszebb mélységekbe visz.
Fotó: igmur / Nature and mirror
